Az átöröklés biológiai háttere Az átöröklés definíciójában az is értendõ, hogy az átöröklés "azoknak a módoknak az elnevezése, amelyekkel az élõ szervezetek saját fajukat reprodukálják" (Bonner) Az összefüggést a szülõk és utódaik között tehát az ivarsejtekben kell keresni. Az emlõsökben a gén az örökléstani kutatók szerint jellegzetes kémiai összetételû és szerkezetû, amely a normális sejt anyagcsere és sejtosztódások során pontosan megismétlõdik a csírasejtek mindegyik generációjában. A szabályos megismétlõdéstõl való eltérések meglehetõsen ritkák és a mutáció speciális nevet viselik. Az összes sejtben kromoszómapárok vannak. A kutya testi sejtjeiben a kromoszómák száma 2n=78 az ivarsejtekben n=39. Aszerint, hogy két azonos, XX v. két eltérõ XY kromoszóma kerül-e össze a megtermékenyítéskor a többi kromoszóma mellett, nõstény v. hímnem irányba indul a fejlõdés. Az átöröklést irányító gének a sejtmagban, a kromoszómákban helyezkednek el. Egy-egy jelleg átörökítésére mind az apai, mind az anyai eredetû ivarsejtben van legalább egy-egy gén. Tehát az utód, a zigóta bármely tulajdonságának kifejlõdésére egyszerû esetekben egy génpár-alél - lesz befolyással. Az olyan zigótát, amelyben a gén párok tagjai azonos hatásúak, homozigótának nevezzük. A fajtiszta beltenyésztett törzsek örökletes alapja (genom) sokkal több homozigóta gént tartalmaz, mint a tisztázatlan származású keverékek utódai. Ez magyarázhatja az ún. fajtaspecifikus rendellenességek, betegségek elõfordulását is. Küllemi jellegzetességek öröklõdése A küllemi különbségek, elsõsorban a csont szerkezet módosulásait tükrözik vissza. Ehhez járul az izomzat, a nagyság és a bõrredõzetek megjelenése. a koponya alkat öröklõdését rövid és normális arcorrú fajták keresztezései alapján vizsgálták. Azt találták, hogy bár az eredmények fajták szerint változnak, általában a rövid arcorr volt erõs befolyással az F1 generációra, bár nem volt teljesen domináns öröklésnek nevezhetõ. A felsõ és alsó álkapocs hosszúsága egymástól függetlenül öröklõdhet. Keresztezési kísérletekben, különösen a második (F2) nemzedékben, extrém kiálló vagy beljebb álló alsó álkapocs fordul elõ. A fogak nagysága és az álkapocs nagysága is függetlenül öröklõdik. A lábhosszúság öröklõdése azonban annyiban bonyolult, amennyiben a rövidlábúság jobban befolyásolja a nehéz csontozatot, mint a finomat. A viselkedés és intelligencia örökölhetõsége A magatartási és intelligencia megnyilvánulások örökölhetõségének megállapítása meglehetõsen nehézkes. Nehéz objektíven lemérni egy kutya intelligenciáját, kezdve onnan, hogy a mérõ feladat sem lehet egyértelmûen alkalmas, mert míg egyes fajták bizonyos feladatok "megoldásában" jeleskednek, addig más feladatokkal nem boldogulnak. Ettõl még nem buták.

Az egyes tulajdonságok öröklési szabályaik, eltérõ jellegeket mutató egyedek keresztezéseibõl lehetett jól megállapítani. Egyszerû példa a fekete és barna bundaszín öröklésmenete. Ha egy olyan fekete színû kutyát, amelynek mindkét nembeli õsei feketék voltak, keresztezünk barna szín tekintetében hasonló homozigóta kutyával, függetlenül a nemüktõl, az elsõ generációbeli utódok mind feketék lesznek. A fekete szín tehát domináns a barnával szemben. A mennyiben ezeket az elsõ generációbeli (F1) egyedeket egymás között tenyésztjük tovább, a következõ generációban (F2) a fekete és barnaszín megoszlás 75:25 % lesz. Az utódok (F1) tehát heterozigóták, amelyekben az alél párok tagjai domináns-receszív viszonyban lévén, a barna szín érvényesül. Nem érdektelen tenyésztési szempontból arra, hogy a tulajdonságok kombinációs öröklõdése az alapja annak, hogy az F2 generációban "neo kombinációk" jelennek meg. A tulajdonságok új elrendezõdésben jönnek össze az utódokon. Kísérletek szerint például: a fekete-barna tacskó és foxterrier keresztezésekor, az F2 generációban nem csak a szülõi alakok, hanem két új kombináció is megjelent.        Ezért sokkal nehezebb súlyos csontozatú kutyát kapni egyenes lábakkal. A lábhosszúság öröklõdésébe még belejátszik az is, hogy a csont minõségét nagymértékben befolyásolni lehet táplálással és tréninggel. Korlátozott mozgás és erõs táplálás kedvez a durva csontozat kifejlõdésének. Túlgyakorlatoztatás esetén a lábak, nemkívánatos módon meghosszabbodhatnak. A mellkas és váll-lapok jó kifejlõdése elsõsorban az egészségi állapot és tréning kérdése, vagyis nem szorosan véve örökletes. Inkább helyes táplálással és megfelelõ tréninggel lehet a kívánatos formát elérni. A testtömeg öröklõdése is, több gén együttes hatására érvényesül ugyanakkor a környezet realizáló hatása is döntõen megnyilvánul. Ha megvan az örökletes tényezõk együttese, a jobban táplált kutyák realizálni is tudják a bennük rejlõ képességeket.   A tapasztalat azt mutatja, hogy a viselkedésbeli sajátosságok örökölhetõk, hiszen a speciális célokra igénybe vehetõ fajták állandó, és generációról generációra tovább vitt jellegzetességei arra mutatnak, hogy a környezeti feltételek mélyen megalapozott átörökíthetõ lehetõsségeket bontakoztatnak ki. Egy-egy magatartási jellegzetességet egységenként kezelve, bizonyosak lehetünk benne, hogy szelekcióval pozitív vagy negatív irányban befolyásolni lehet.