Tenyésztõk körében gyakran felmerülõ kérdés az alomszám és nagyságának befolyásolhatósága. Egyesek a napjainkban még meg nem oldott ivararány megváltoztatásának lehetõségeivel is komolyan foglalkoznak, igaz, empirikus alapon és nagyon is gyakorlatias megközelítésben. Bármelyik kérdés jogosan vetõdhet fel, nézzük meg elõször az alomszám problematikáját.  Az alomszám természetesen ennél sokkal összetettebb kérdés, már eleve genetikailag meghatározottan el kell különítenünk egyet- és többet szülõ fajokat, a két csoport között vannak átmeneti, un. kettõs, hármas ikreket is ellõ, de egyébként egykéket is szülõ fajok.  A legtöbbet szülõ faj, így a kutyafaj is genetikai adottságainak megfelelõen egy bizonyos határon belül változó nagyságú alom produkálására képes. Egyes fajoknál éppen az optimális vagy kevésbé optimális környezet függvényében az egymást követõ almok nagysága természetszerûen változik. A szabad természetben ez az ingadozás nem túl nagy kilengéseket mutat, a kiugróan magas almok inkább kivétel számba mennek, az utódszám rendszerint stabilizálódott tulajdonságnak tûnik.  Háziasított többet szülõ állatfajainknál az egyes fajták között, viszont már a többet szülés tekintetében is jelentõs ingadozások, akár 50-100 %-os különbségek is mutatkozhatnak. Mindez az emberi beavatkozás a mesterséges szelekció eredménye. Az adott faj génanyaga tehát meglehetõsen plasztikus és nagy változásokat, alkalmazkodási lehetõségeket tesz lehetõvé még az utódlétszám vonatkozásában is. A kutya õsének a farkasnak, továbbá a vadonélõ kutyafajtáknak (a dingónak, az indiai vadkutyának) az összehasonlítása erre nagyon jó példát szolgáltat. A farkas és a vadkutyák kisebb almokat szülnek, míg a háziasított kutya fajtánként igen változóan kis és nagy, sõt extrém módon nagy almokat is vet. Az ember a mesterséges szelekció lehetõségével a génanyagban rejlõ lehetõségek olyan szélsõségeinek megvalósulását tette lehetõvé, amelyek a szabad természetben nagy valószínûséggel csak nagyon kivételesen és ritkán vagy sohasem mutatkozhattak volna meg. Így pl. nagy és kis almokat szülõ, termékeny és kevésbé, már szinte meddõ fajtákat alakított ki. A kutyafajták együttesének termékenysége a kutyafaj átlagához képest igen nagy változatosságot mutat.  Nagyon leegyszerûsítve a kezdetben fölvetett kérdésre adandó választ, azt mondhatjuk, hogy a kutyafajták utódszámát a mindenkori szuka határozza meg döntõen. A kanok többsége termékeny és olyan milliárdos nagyságrendben, szinte fölöslegesen termeli az ondósejteket, hogy azok alomszámra gyakorolt hatása elenyészõ. Kivételt képezhetnek azok az esetek, amikor a csökkent ondósejt-termelés vagy a rendellenes, megtermékenyítésre alkalmatlan hímivarsejtek aránya olyan méreteket ölt, hogy a kevés, de még szabályosnak mondható maradék ondósejt nem elegendõ a nagyszámú petesejt megtermékenyítéséhez. Egy petesejt megtermékenyüléséhez mindig nagyszámú, milliós nagyságrendû hímivarsejt szükséges, ezek egy része még a célba vezetõ úton elpusztul, más részük utat és kedvezõ környezetet teremt a szerencsésebbek továbbjutásához és jó néhányan pedig a petesejt falán való áthatoláshoz is hozzásegítik az egyetlen kiválasztottat, azáltal, hogy szétesve és szövetoldó enzimeik szabaddá válásával utat nyitnak a petesejt magja felé.  A legfontosabb alomszámot befolyásoló tényezõ - közismerten- a szuka nagysága és az általa termelt átlagospetesejt-szám. Általában a nagytestû szukák nagyobb almokat, a kistestûek kisebb almokat vetnek. A közepes testméretû szukák között is sok fajtaképes nagyobb számú kölyök kihordására és megszülésére. Sõt ugyanazon fajtán belül, hasonló testméretû szukák között is lehetnek nagyobb alomszámbeli eltérések. Az elmondottakból a laikus számára is két tényezõ nyilvánvaló:  1. Az alomszám a szuka testnagyságától, ebbe beleértve nagyon sokszor a test hosszát is (pl. rövidlábú fajtáknál!) nagymértékben függ.  2. Az alomszámot genetikai tényezõk határozzák meg, örökölhetõ tulajdonság és tenyésztõi módszerekkel szelektálhatunk is erre a sajátosságra.  Mondhatjuk úgy is, hogy a szuka testmérete (testhossza) és a lehetséges utódszám között viszonylag magas a korreláció. A testméret önmagában sok szaporodással kapcsolatos tulajdonságot meghatároz. A nagy kutyáknak nagy a petefészkük is, bennük több petesejt növekedhet és termelõdhet, emellett méhük is nagyobb, ezáltal több embrió megtelepedését és magzat kifejlõdését teszi lehetõvé. Maga ez a tény azért zoológiai nézõpontból óvatos megítélést igényel, hiszen gondoljunk csak a rágcsálókra és a rovarevõkre, ahol a kistest ellenére is nagy petesejtszámok növekednek és nem kis almok problémamentes megszületésére is sor kerül.

A termékenység (a szaporaság) önmagában nagyon összetett tulajdonság, néhány fontosabb elemét érdemes külön is megemlíteni, ezek akár külön-külön is tárgyalhatók lennének. Ilyen termékenységet, szaporaságot alkotó sajátosságok, pl. a következõk:  1. A korai ivarérettség, a szuka korábban vehetõ tenyésztésbe és viszonylag több almot szülhet.  2. A tüzelés tüneteinek intenzitása és ivari szaganyagok (szex feromonok) termelésének képessége.  3. A növekvõ tüszõk (petesejtek) száma ugyanazon tüzelés alatt.  4. Nem csak fejlõdõ, megérõ, hanem megrepedõ tüszõk száma!  5. A párosodás után megtermékenyülõ petesejtek száma.  6. Embrióvá továbbfejlõdõ megtermékenyült petesejtek (zigóták) száma.  7. A méhüregében a férõhely függvényében is megtelepült (beágyazódott) embriók száma.  8. Embrióból magzattá fejlõdött utódok aránya (meg kell jegyezni, hogy kutyánál is az embriók egy része különbözõ okokból (genetikai alkalmatlanság, férõhely és helyi táplálóanyag hiány stb. gyakorlatilag észrevétlenül fölszívódik!).  9. A kifejlõdött, megszületett és életképes (nagy vitalitású) alom (nagyon sokszor koraellések, éretlen, életképtelen kölykök születése tovább rontja az alomszámot és ez által a termékenységi mutatót).  10. Az anyakutya jó alomnevelõ képessége és az ehhez nélkülözhetetlen nagy tejtermelés, lehetõleg hosszan elnyúlva (perzisztálva).  11. Külön érdemes említést tenni az anyakutya koráról, a termékenység szempontjából is vannak csúcsidõszakok, a legtöbb szuka 2-6 éves kora között a legtermékenyebb, ezután néhány nagyon jó konstitúciójú fajtától eltekintve a termékenységben fokozatos hanyatlás mutatkozik, ami az alomszámok csökkenésében, egyre kevesebb biztonságosan fölnevelhetõ kölyök és hullamagzatok születésében nyilvánul meg. Ezek egy része bizonyosan veleszületett rendellenesség.  12. Itt nem részletezendõ mûtétek (fõleg császármetszések) és átvészelt, nemi szerveket is érintõ betegségek után szintén fokozatos alomszám csökkenés várható. A jól végzett császármetszéseknél többnyire a harmadik után várható a méh magzat kihordóképességének mérséklõdése.  Ha csak a termékenység fogalmának meghatározásánál ennél a néhány jellemzõnél maradunk máris láthatjuk, hogy nem egyszerû tulajdonságról beszélünk. Ezért is nagy értékû az a szuka, amely bár nem állandó gyõztes, de jó termékenységgel rendelkezik és ezt utódaira is átörökíti. Nyilvánvalóan vannak olyan kiemelkedõen nagyértékû egyedek is, amelyek eredményesek és a jó termékenység kritériumainak is megfelelnek. A termékenység nem eléggé hangsúlyozhatóan a tenyésztés nézõpontjából fontos egyedi tulajdonság. Az állandó terméketlenségi problémákkal küszködõ egyedeket pedig egyedi megítélés alapján csak akkor próbáljuk meg tenyészteni, ha egyébként igen értékes küllemi és alkati jegyekkel rendelkeznek. A terméketlen és közepes minõségû szuka nagyon kedves játszótárs és nélkülözhetetlen kísérõ lehet.  A kutya alomszáma, ha szélsõségekben gondolkodunk általában 1-20 között változik, de fölfelé még ennél nagyobb almok is ismertek. A lehetséges és a tényleges alomszám között még élettani körülmények között is nagy eltérések lehetnek. Ami ezt az eltérést leggyakrabban befolyásolhatja - összefoglalva és a legfontosabbakat kiemelve - az a következõ néhány tényezõnek tulajdonítható: az anyakutya kora, fajtája (nagysága), a tüzelés szabályossága, a tüszõrepedések száma, a megtelepedett és fölszívódott embriók, az élve született és életképes kölyökszám, valamint a felnevelt alomszám. Éppen ezért szélsõséges esetben nem kell meglepõdnünk, ha a lehetséges és a valós utódszám között akár 100 %-os eltérés is mutatkozik.