Nehézsúlyú atléták, avagy a kutyák Herkulesei

A szó szerint legnehezebb kutyás teljesítményvizsgálati módszer a súlyhúzás, angol nevén Weight Pulling. A laikusok számára érdekes módon ezen sportág bajnokai egyáltalán nem a nagyméretű, nehéztestű fajták közül kerülnek ki. A súlyhúzás koronázatlan királyai az amerikai pit bull és az amerikai staffordshire terrierek.

Talán ennél is érdekesebb, hogy a sportot egyáltalán nem az ő számukra találták ki. Az ötlet egy olyan helyen született, ami nem igazán nevezhető ezen fajták elterjedési helyének, tipikus életterének. Alaszka zord és rendkívül hideg vidékén először az aranyásók kezdték fogadásból összemérni legjobb kutyáik erejét a nagy Aranyláz idején. A malamutok rendkívüli teljesítményének híre azonban az újságoknak köszönhetően messzi földre is eljutott. Ez kedvet csinált másoknak is ahhoz, hogy kipróbálják saját ebeiket. ők azonban már nem szánokat húztak a lefagyott havon, hanem kiskocsikat földes vagy füves talajon.

Nem véletlen, hogy a kordéhúzásban nagy múlttal rendelkező fajták voltak az elsők ezen a területen. A rottweilert és a svájci hegyi fajtákat Európában a szegényember lovaként is ismerték már évszázadok óta. ők húzták a piacokra a tejes vagy zöldséges kétkerekű kiskocsikat, így a feladat versenyszerű űzése sem volt idegen számukra.

Maga a versenyszerű súlyhúzás igazán a hetvenes évek elején kapott lendületet. Ekkor azonban már nem az eddig jól ismert fajták uralták a mezőnyt, hanem az APBT és az amstaff. Bár ezek a kutyák jóval kisebbek és könnyebbek voltak legfőbb vetélytársaiknál, rendre legyőzték őket. Nemcsak testtömegükhöz viszonyítva húztak jóval nagyobb súlyokat, de abszolút összehasonlításban is erőnyerők voltak.

A versenyzés az ADBA (American Dogbreeders Association) égisze alatt egyre szervezettebb lett, és szigorúan rögzített szabályrendszer szerint folyt tovább. A résztvevők értékes díjakért versengtek, s a győztes címeknek valódi tartalma volt. Ez egyben meg is magyarázza azt, hogy miért vált ilyen népszerűvé a sportág napjainkra. A világ legerősebb, legbátrabb fajtájának tulajdonosai elfogadtak egy egyszerű igazságot: ez a legjobb módja annak, hogy megmutassák a kutyáikban rejtőző hatalmas erőt, elszántságot és küzdőszellemet.

Végezetül két fantasztikus teljesítmény:

1983-ban egy chicagói bemutatón az akkor hatéves Ch. Tryarr Diamondback Redbolt nevű 31 kg-os amstaff öt méterre húzott egy kiskocsit, melyen a szponzor száraztápgyártó cég termékeiből 3000 fontnyi (1359 kg) volt. Az ADBA, mivel a húzás nem meghirdetett, szabályszerű verseny volt, nem hitelesítette az eredményt. Bár ez semmit sem von le értékéből.

Az ADBA máig érvényben lévő csúcsa 1992-ből származik. Ekkor egy versenyen Sorrel’s Poor Boy nevű, ugyancsak 31 kg-os APBT kan szabályos körülmények között teljesített ugyanazt a súlyt. Ez a kutya súlyának 44-szerese!! Ezt az elképesztő eredményt azóta sem sikerült megdönteni.

Mi újság itthon?

Magyarországon a Bull-típusú Terrierek Magyarországi Klubja rendez az ADBA szabályainak megfelelő versenyeket. Az elsőt tavaly október 6-án tartottuk, melyen sajnos a pálya és a kiskocsi állapota miatt nem születtek a legjobb nemzetközi eredményekkel összevethetők. De a csúcs így is, ilyen körülmények között is 800, 5 kg volt! Több mint biztató, hogy a legjobb versenyzők mindegyike 1 tonnás személyautókkal edz hetente többször, így egy jó pályán képesek lehetnek akár mázsákkal is többet húzni. A világcsúcs mindenesetre veszélyben van…

A BTMK versenyein a súlyhúzást mindig megelőzi a kötélhúzás. Ez egyrészt szintén eléggé objektív módja a teljesítményvizsgálatnak, másrészt jó bemelegítés a nehezebb számhoz.

Hogyan készítsük fel kutyánkat a súlyhúzásra?

Először is véssük eszünkbe: a versenyzés egy hobbi, így csak akkor űzzük, ha úgy kutyánk, mint a magunk számára örömet okoz. Ne erőltessünk olyasmit ebünkre, amit nem szívesen, teljes lelkesedéssel végez.

Második tanács: ne essünk kétségbe, ha kutyánk nem született súlyhúzó bajnoknak. Ahogyan nem minden németjuhászból lesz Kántor, úgy nem minden amstaffból válik Tryarr DB Redbolt. Ettől még kitűnő munkakutya, vagy még fontosabb, remek társ válhat belőle.

Ebünknek minimum egyévesnek kell lennie ahhoz, hogy elkezdjük a komoly munkát. A súlyhúzást ráadásul meg kell előznie egy kb. féléves időszaknak, amit tekinthetünk alapozásnak. Ekkor építjük fel az állat izomzatát úgy, hogy az extrém módon is terhelhetővé váljon. Ezt futtatással érhetjük el. Ha a kutya a féléves periódus végén különösebb fáradtság nélkül, kb. 1 óra 40–50 perc alatt lefut 20 km-t, egy szívós és erős izomzatú alanyt kaptunk a súlyhúzás megkezdéséhez.

Ehhez a kutyának tudnia kell a helybenmaradást és a behívást. Kezdetben a gyakorlatok végrehajtása közben tarthatjuk pórázon is, de csak addig, amíg megtanul egyenesen húzni. Ekkortól vegyük le róla a pórázt, hogy csak a húzásra figyeljen, és véletlenül se adhassunk megtévesztő jelzést az eszközzel.

A húzáshoz a kutya egy hámot visel, melynek viseléséhez először séta közben két-három alkalommal szoktassuk hozzá. A legjobb a szánhúzó kutyák egész testet átfogó, műszálból készült hámja. Ha már nem idegenkedik viselésétől, kössünk a hámhoz egy másfél méteres kötéllel egy régi autógumit. Először valószínűleg idegesíteni fogja az ebet a mögötte súrlódó hangot hallató nehezék, ám néhány próba után gond nélkül húzza majd. A húzást csak sima füves, esetleg döngölt földes talajon végeztessük.

A kezdő kutyáknál alapelv: kis súly, rövid táv, nagy dicséret, sok játék. Hetente két-három alkalommal, mindig csak két-három húzással eddzünk. Egy húzás ne legyen tíz-tizenöt méternél hosszabb.

Minden húzás után pihentessük kicsit a kutyát, de csak az edzés végén vegyük le róla a hámot. Egy edzés így maximum tíz percig tart csak. A köztes napokon futtassuk tovább ebünket, lehetőség szerint hetente egy pihenőnapot tartva. Ezen szigorúan csak játszunk, illetve sétáljunk ebünkkel.

A súlyt csak akkor növeljük, ha értelme van. Ezt úgy tehetjük, hogy az autógumi belső peremébe téglákat helyezünk. A fokozatosságról azonban ne feledkezzünk meg! Jusson eszünkbe, hogy a súrlódás miatt a kutya a gumi súlyának többszörösét húzza!

Fél, esetleg egy év komoly edzés után az autógumi pereme tele lesz téglával, ami a mérlegen is negyven-ötven kilót jelent. Ez a húzásnál legalább tízszer ennyit jelent ! Ha ezt kutyánk gond nélkül teljesíti, váltanunk kell. Egy könnyebb személyautó, pl. Trabant vagy kis Polski a megfelelő eszköz. Az idő múlásával már ez sem lesz elég, ekkor fokozatosan nehezebb autókat kell keresnünk az edzéshez. Az extrém nehéz, maximális teljesítményt kívánó húzásból kutyánk egy-kéthetente egyet teljesítsen.

Egy élsportolónak nemcsak edzésre, de megfelelő táplálékra is szüksége van. Csak a legjobb lehet elég jó neki. Izmai feszültségét oldhatjuk úszással, masszírozással. Mivel kérdezték, létezik: ne kísérletezzünk szteroidokkal, fehérjék és vitaminok adagolásával! Ezzel csak a kutya egészségét kockáztatjuk!