Akárcsak az USA polgárainak bevándorló ősei, az Amerikában ismert kutyafajták többsége is más országok szülötte. Azonban léteznek olyan fajták is, melyek az Államok földjén alakultak olyanná, amilyennek ma ismerjük őket, és a nemzetközi kinológia szervezetek amerikai fajtának ismerik el őket.

Alaszkai malamut

Ez a fajta az eszkimó mahlemut törzsről kapta nevét, mely Alaszkában élt, a Kotzebue tengerszorosnál. A malamute egyike a legrégibb, arktiszi szánhúzó-kutyáknak. Ezek a kutyák tették lehetővé, hogy az emberek a kemény sarkköri viszonyok közepette is utazhassanak. A híres „szérum-váltó” egyik vezérkutyája, Balto is malamut volt. 1925 telén súlyos diftériajárvány tört ki Nome városában, ahol alig volt oltóanyag.

A 658 mérföldre lévő Nenanából kutyaszánok juttatták el a szérumot Nome-ba, egymást váltva. Az utolsó fogat vezérkutyája volt Balto, akinek New York-ban, a Central Parkban egy szobor állít emléket. Ezt a népszerű szánhúzó-fajtát 1935-ben regisztrálta az Amerikai Kennel Klub, és a Working csoportba sorolta. A Nemzetközi Kinológiai Szövetség az ötödik fajtacsoportba sorolja az alaszkai malamutot.

Amerikai eszkimó kutya

Az általánosan elterjedt feltételezéssel ellentétben, ez a fajta nem a szánhúzó-fajtáktól származik. Az „Eskie” a spiccektől származik. A XIX. században ez a fajta elsősorban német telepesek közösségeiben fordult elő, de később népszerű kutyájává vált az utazó cirkuszoknak az egész USA területén. A fajta ügyességének és szemet gyönyörködtető, hófehér szőrzetének, számos produkcióban, még kötéltáncosként is szerepeltek eszkimó kutyák. Az AKC 1995-ben ismerte el hivatalosan az Eskie-t, és a Non-Sporting csoportba sorolta. Nem FCI által elismert fajta.

Amerikai vízi spániel

E fajta pontos származása nem tisztázott, mindenesetre modern formája az USA közép-keleti területén alakult ki, mondhatni, Wisconsin hivatalos állami kutyája. Sokan az ír vízi spániel és a curly coated retriever leszármazottjának tartják, amit vastag, sűrű, hullámos szőrzete is alátámaszt, mely a víz és az időjárás viszontagságai ellen kiváló védelmet nyújt. Kiváló tulajdonságait, mint gyorsan, hatékonyan és szívesen apportírozó vadászkutya, már régóta méltányolják az Államokban. Ezt a kedves és könnyen tanítható vadászkutyát 1940-ben ismerte az AKC és sorolta a Sporting csoportba. Az FCI beosztása szerint a nyolcadik fajtacsoportba tartozik.

Amerikai staffordshire terrier

Az „amstaff” igazi amerikainak tekintett kutyafajta. Az 1800-as évek elején kezdett kialakulni a korabeli bulldog és terrier keresztezésekből. 1870 előtt Pit Dog, Pt Bull terrier, American Bull Terrier és Yankee terrier néven ismerték az Államokban. Ennek a kutyatípusnak óriási szerepe volt a korabeli farmerek és telepesek sikeres „honfoglalásában”. Általános munkakutyaként használták a mezőgazdasági munkában (kocsihúzás, stb.), de vadászként is megállta a helyét vaddisznó, sőt medve ellenében is, és persze megvédte gazdáját és annak tulajdonát, a birtokot. Harcikutyaként is használták ezeket a kiváló ebeket, ennek köszönheti a fajta a kiemelkedő vitalitását.

Sajnos gyakrabban említik az amstaff őseit harcikutyaként, mint a farmerek sokoldalú munkakutyájaként. Az AKC 1936-ban regisztrálta a fajtát, majd 1972-ben amerikai staffordshire terriere bővítette a nevét, hogy megkülönböztessék az angol staffordshire bullterriertől. Az AKC és az FCI egyaránt a terrier csoportba sorolja ezt a fajtát.

Amerikai cocker spániel

Angliából importált spánielekből vált önálló fajtává. Az amerikaiak számára – az ő szemszögükből nézve érthetően – a „sima” cocker spániel elnevezés az amerikai cocker spánielt jelöli, míg az európaiak számára klasszikus cocker náluk szigorúan az angol cocker spániel. Az AKC 1879-ben regisztrálta az első cockert, és csak 1946-ban az első angol cocker spánielt. A fajta amerikai eredete egészen 1620-ig nyomon követhető, mikor a Mayflower nevű angol hajó egy masztiffal és egy spániellel a fedélzetén kikötött New England partjainál.

Boston terrier

Amerikai úriembernek is nevezik visszafogott természete és fekete-fehér „szmokingja” miatt. Amerika egyik őshonos fajtája. Mint neve is mutatja, Bostonban alakult ki, az angol bulldogból és a fehér angol terrierből. Őseit 1889-ben mutatták be először kiállításokon. Akkoriban gyakran „kerekfejűnek” vagy bullterriernek hívták a fajtát. A boston terrier a non-sporting csoport tagja, és az AKC már 1893-ban hivatalos fajtaként ismerte el. Az FCI a kilencedik fajtacsoportba, a társasági kutyák közé sorolja.