A legenda szerint II. Fülöp spanyol király 1588-ban legyőzhetetlen armadát küldött Anglia ellen. A viharba keveredett hajók azonban a vad természeti erőket már nem tudták legyőzni, és hajótörést szenvedtek Skócia partjainál. A túlélők között spanyol kutyák is voltak, akik Skye szigetén frigyre léptek a helybéli ebekkel – egy új fajtát létrehozva, a szigetről elnevezett skye terriert. Dr. Johannes Caius udvari tudós, a De Canibus Britannicis szerzője, aki egyébként VI. Edvárd királyt, Mária és Erzsébet királynőt is szolgálta, már 1570-ben említést tesz egy kutyáról, melynek olyan hosszú a szőre, hogy a szemlélő sem arcát, sem testét nem tudja szemügyre venni. Ennél többet és biztosabbat nem tudni a skye terrier múltjáról. Egy időben rokonait, a cairn és a skót terrier is egy kalap alá vették mint rövidszőrű skye terriert.

A skye terrier vérbeli terrier, szenvedélyesen szeret vadászni. 1740-ben egy a skót szigetekről hazatérő utazó így tudósított a helybeli szokásokról: „Ott fent két-három foxhound-párral vadásznak, majd néhány hazai, hosszúszőrű kutyát küldenek a kotorékba. Ha a keresés túl sokáig tart, ezek a kutyák felülhetnek a lóra is, a vadász mellé a nyeregbe.” A skye terrier vadászszenvedélyének köszönhetően ismerkedett meg a fajtával Viktória királynő is. 1840-ben Mrs. Pratt, a fajta lelkes rajongója, egy pár skye terrierrel sétált a londoni Hyde parkban, mikor a két kutya hirtelen egy borz után vetette magát. Addig üldözték a szerencsétlen párát, amíg az egy csatornában el nem bújt. A „hőstett” még a királynő fülébe is eljutott, és Mrs. Pratt nem tehetett mást, egyik kutyáját a királynőnek kellett ajándékoznia. Egy 1842-ből fennmaradt festmény Rona nevű skye terrierével ábrázolja Viktória királynőt.

A fajta leghíresebb példánya minden bizonnyal a hűséges Bobby, aki 14 éven át gyászolta gazdáját. A földműves 1858-ban halt meg Edinburgh-ben. Kutyája követte a gyászmenetet, majd a temetés után ura sírjánál maradt, és attól a naptól kezdve minden áldott éjszakát ott töltött. Kutyaszerető emberek etették, sőt a polgármester fizette utána a kötelező ebadót. Mikor 1872-ben a hűséges skye terrier maga is meghalt, Burderr-Couttes bárónő egy kis síremléket emeltetett Greyfriars templom közelében. A történetből később film is született, Greyfriars Bobby címmel.

A skye terrier már a legelső kutyakiállításokon is jelen volt, mely nagyban hozzájárult az angolszász országokban befutott karrieréhez, akárcsak a királyi érdeklődés és Sir Edwin Landseer festményei. Napjainkban a fajta iránti érdeklődés sajnos minimális. Angliában kb. 1000 példány él, más országokban azonban folyamatosan csökken a születési szám. 1998-ban Franciaországban például csak 3 kölyköt törzskönyveztek. Németországban 1994 óta évente 30–40 kölyök születik. Az Egyesült Államokban 1887-ben regisztrálták az első skye terriert. Manapság Amerikában sem tartozik a nagy létszámú fajták közé, de azért minden kiállításon akad egy-két impozáns példánya a fajtának.

A skye terrier éber, kíváncsi kutya. Habár szőrfüggöny takarja a szemét, semmi sem kerülheti el a figyelmét. Mindent élénk érdeklődéssel követ környezetében, tájékozódásában nagyon jó szaglása is segíti. A skye terrier kiegyensúlyozott, erőteljes testalkatú terrier. Nem szégyelli alig 25 centis magasságát, magabiztosan vonul rövid lábain, elutasítva mindennemű kényeztetést. Szívesen őrködik, hogy bátorságát is bizonyítsa, és nem hagyja megfélemlíteni magát holmi gyanús alakoktól. Gazdái iránt csak kedves, ragaszkodó oldalát mutatja.

Hűséges kísérő, aki mindig ott van, ha szükség van rá, de nem tolakodó, szívesen visszahúzódik diszkrét magányába. Természetéből adódóan élvezi a hosszú kirándulásokat. Még mindig megtalál minden kotorékot, akárcsak aktív vadászkutya korszakában, mikor még hivatalból üldözte a rókákat és borzokat. A legkisebb járatot is felfedezi, és vadul próbálja kiásni a bentlakót. Ilyenkor nemcsak szőrzete tisztaságát veszélyezteti! Ügyeljünk arra, hogy az erdőben, póráz nélkül, ne távolodjon el tőlünk, mert a vadászok sajnos bármilyen kutyát kilőhetnek. A fajta megmaradt rajongói sajnálják, hogy a skye terrier szinte teljesen városlakó lett, és remélik, hogy a tulajdonosok megpróbálnak egy terriernek járó életteret vagy legalábbis életmódot biztosítani kutyájuknak. Bár a rövidlábú terrierekhez tartozik, nincs sok köze a csapat többi tagjához. Nem éppen magas kutya, de orrától a farkáig több mint egy méter hosszú, 103 centiméter! Tehát sem táskában, sem a hónunk alatt nem fér el, mint egy westi vagy yorkie. Az ideális számára egy kertes ház lenne, mely hemzseg az egerektől. A macskákkal egyébként jól kijön, szinte kollégának tekinti őket.

A skye terriernek sok energiára van szüksége, ezt figyelembe kell venni az etetésénél. Szőre rendszeres gondozást igényel, a kutya aktivitásától, környezetétől függően, hetente egyszer-kétszer keféljük át alaposan. Marmagassága 25–26 cm, súlya kb. 11 kg. Színe lehet fekete, világos- vagy sötétszürke, fakó- vagy krémsárga.

Átlagéletkora 14 év. Talán kevesen tudják, hogy a standard napjainkban is engedélyezi a lelógó fület, bár az ilyen példányok még a fajta szülőhazájában is ritkaságnak számítanak.