Az intelligenciájáról híres border collie-hoz hasonlóan a border terrier is kialakulási helyérôl, az angol-skót határvidékrôl, a borderrôl kapta nevét. Bár két teljesen különbözô típusú fajtáról van szó, nem csupán nevükben rejlik hasonlóság. A border terrier a border collie-hoz hasonlóan a kiállításokon is egyre nagyobb sikerekkel szerepel, s elképesztô pásztortulajdonságokkal rendelkezô földijéhez hasonlóan napjainkban is kiemelkedô teljesítôképessége.

A border terrier minden bizonnyal Nagy-Britannia egyik legôsibb típusú terrierje. A határvidék farmerei, juhászai és sportvadászai generációról generációra gondosan ügyeltek arra, hogy megôrizzék kutyáik jellegzetes tulajdonságait. A XIX. század közepén szinte minden tanyán megtalálható a border terrier, hiszen a határmenti dombok elhelyezkedésükbôl kifolyólag – mérföldekre minden lakott területtôl – csak úgy hemzsegtek a vidékre jellemzô, igen erôteljes felépítésû rókáktól. A háziállatokat megvédendô, szükség volt egy olyan terrierre, mely hosszú lábával képes a lovat is követni, de azért elég kicsi ahhoz, hogy ha kell, a föld alatt is üldözze a rókát. Ezek az aktív, erôs, fáradhatatlan terrierek olyan bundával rendelkeztek, mely megvédte ôket a szinte állandóan esôs, párás idôjárástól is.

A border terrier ma is fáradhatatlan, roppant bátor kutya: nincs olyan fal, melyet ne tudna átugrani és olyan drótkerítés, melyen ne tudna átmászni. Szakértôk véleménye szerint napjaink border terrierje alig változott a XIX. századi, határmenti terrierekhez képest. Míg a az Angol Kennel Klub nem regisztrálta elismert fajtaként 1920-ban, a border terrier szülôföldjén kívül szinte ismeretlen volt a nagyközönség elôtt, azonban a helyi mezôgazdasági egyesületek kiállításain mindig nagy számban szerepelt. Az Egyesült Államokban 1930-ban regisztrálták az elsô border terriert.

Kiváló természetének és eszének köszönhetôen a border terrier kiválóan alkalmazkodik a várási élethez, s megfelelô mennyiségû séta és foglalkoztatás (pl. agility) mellett rókák és lovak nélkül is boldogan él gazdájával. Társaságkedvelô, vidám kutya, korábbi munkakörülményeibôl kifolyólag általában más állatokkal sem összeférhetetlen. Szôre igénytelen, könnyen gondozható. Kis mérete ellenére kiváló ôrzôkutya is lehet.

A border terrier marmagasságát nem adja meg a standard; súlya általában 5–7 kilogramm között mozog. Sûrû, kemény szôrzete lehet vörös, búzaszínû, cser vagy szürke és kék színû, utóbbi kettô cservörös (tan) jegyekkel. Érdekesség, hogy a border terrier fejformája a vidráéhoz hasonlatos. A fajta hazánkban sem ismeretlen, bár nem nevezhetô a legnépszerûbb terrierfajták egyikének; az állomány csupán alig néhány tucat kutyából áll.