Már a 18. század végétõl  számos fénykép tanúskodik egy színes foltokkal tûzdelt, fehér terrier létezésérõl Angliában, amely típusában megszólalásig hasonlít a mai Parson Jack Russell terrierhez. Kevés olyan népszerû kutyafajta van, amely eredeti formáját ilyen hosszú idõn keresztül megõrizte.

John (Jack) Russell 1795-ben született Dartmouth-ban, õ a Jack Russell terriernek, mint kutyafajtának a megalapítója. Édesapja iskolaigazgató volt a North Devon-i Iddesleigh-ben. Már az apa is szenvedélyes vadász volt, amely szenvedély a fiúban is nagyon korán felébredt. John Russell már oxfordi egyetemi évei alatt vásárolt magának egy terriert egy tejárustól. A kutyát „Trump”-nak hívták. Ez volt az a kutya, amelyben megtestesítve látta a tökéletes vadászkutyát. A szuka színe fehér volt, a fején folttal, durva szõrû, mely tulajdonságok lényegében a mai standardnak felelnek meg. „Trump” képe ma a Sandrigham-i kastély nyeregkamrájának falán lóg, és a királynõ tulajdona. A kutyát E. W. L. Davis a „Memoir of the Reverend John Russell” címû, John Russellrõl szóló életrajzi munkájában az alábbiak szerint írja le:

„A színe fehér, a két szeme fölött és a faroktõnél egy-egy barna folttal, amelyek nem nagyobbak, mint egy penny. Szõrzete szorosan a testhez simuló, enyhén durva, ami védi a testet a nedvességtõl és a hidegtõl. Ez a  szõrzet azonban semmiféleképpen sem hasonlítható a skót terrier hosszú durva szõrzetéhez. A lábai nyílegyenesek, a mancsok tökéletesek. Az ágyék és a kutya formája rettenthetetlen bátorságra és kitartásra utal.”

„Trump hagyatékként bátor, kitûnõ vadászkutyákat hagyott ránk, amelyek ma is Parson nevét viselik, és nagy megbecsülésnek örvendenek.

John Russell a legkülönbözõbb keresztezéseket hajtotta végre más egyszínû vagy tarkafoltos terrierekkel. Tenyészállományát devoni és New Forest-i vadászkennelekbõl gyûjtötte be, de nagyobb utazásokra is vállalkozott, hogy távolabbi vidékekrõl származó õsi terriereket találjon, ami akkoriban meglehetõsen szokatlan volt. Fõ tenyészcélja a munkára való alkalmasság volt, a tipikus fajtakép kialakítása másodlagos volt a számára.

Elmondható, hogy John (Jack) Russell tiszteletes fõ érdeme az az erõfeszítése volt, hogy új tenyészanyagot hozzon létre, idegen keresztezéseket végezzen, de ugyanakkor mindig egy határozott típust kövessen. Élete nagy részét a devoni Swymbridge-ben élte le. 1873-ban egyike volt a „Kennel Club” alapító tagjainak. Nagyra becsült és nagy tekintélynek örvendõ bíró volt a terrier kiállításokon. 1883-ban halt meg, 87 éves korában. A királyi család részvétnyilvánítása mellett tízezer környékbeli polgár kísérte el utolsó útjára. A halála után a terriereknek egy olyan csoportja maradt fenn, amelyet eleinte csak „Working Terrier”-eknek neveztek. A harmincas években merült fel annak a gondolata, hogy a „Jack Russell terrier” legyen a nevük, ami alatt a terriereknek azt a típusát értették, amit Jack Russell tiszteletes valamennyivel szemben elõtérbe helyezett.

A Jack Russell terrier a második világháború óta egyre nagyobb népszerûségnek örvend Európában, különösen a vadászok és a lovasok körében. 1990. január 22-én az angol Kennel Club elismerte a fajtát és hivatalos standarddal látta el „Parson Jack Russell” terrier néven.

A SOKOLDALÚ VADÁSZKUTYA

A vadászat olyan erõs munkakutyát követel meg, amely egyaránt mentes a fizikai és wesenbeli fogyatékosságoktól. A keménység a dúvad vadászatkor is elengedhetetlen feltétel. Utánkeresésnél (beteg vagy sérült vad), kotorékmunkánál, vízimunkánál vagy vaddisznóhajtó vadászatokon a hang és a kitartás a sikeres vadászat elõfeltétele.

Fordulékonysága, keménysége és hangja, valamint kiemelkedõ intelligenciája miatt a Parson Jack Russell terrier a vadászat nagyon sok területén a tényleges bevetéseknél nélkülözhetetlen.

Használhatósága a vadászpraxisban:

• Róka- és borzvadászat természetes kotorékban.
• Hajtóvadászat apró- és nagyvadra.
• Lövés utáni munka. Szõrmés és szárnyas vad megkeresése, elhozása, illetve jelzése.
• Vízimunka.
• Sérült, beteg vad utánkeresése (vércsapa).

A fajta jelenlegi helyzete Magyarországon

1999. január 31-ig kilenc, a MEOE által regisztrált Parson Jack Russell terrier volt az országban, de a kilencbõl hét már Magyarországon született. Ezeken kívül van még néhány kutya, sajnos általában törzskönyv nélkül, vagy az FCI által el nem ismert szervezetek származási lapjaival. Várható azonban, hogy elõbb- utóbb itt Magyarországon is egyre több kutya tûnik majd fel, eleinte a lovasoknak, majd késõbb talán az igényesebb vadászoknak köszönhetõen.

Most, amikor ott tartunk, hogy ez a fajta megjelenik, és meghonosodik Magyarországon, a legfontosabb, amirõl szót kell ejtenünk az, hogy a fajtán belül két típus létezik: az egyik egy rövid, esetenként görbe lábú, nagyon alacsony (30 cm és alatta) marmagasságú, a hivatalos fajtaleírásnak és a vadászok elvárásainak sem megfelelõ forma, a másik az angol Kennel Club és az FCI által meghatározott méretek (kanok: ideális marmagasság 35 cm, de minimum 33 cm; szukák: ideális marmagasság 33 cm, de minimum 31 cm) szerinti, elõlrõl és hátulról nézve is egyenes lábú kutya, vagyis az igazi Parson Jack Russell terrier.

A fajta érdekében nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Parson Jack Russell terrier elsõsorban vadászkutya, és mint ilyen, a használhatóságát és a fajtagazda ország, Anglia által megadott méreteit, testarányait szigorúan szem elõtt kell tartani. Nyilván nem várhatunk el egy rövid, görbe lábú kutyától olyan (fizikai) teljesítményt - akár robbanékonyságról, fordulékonyságról, akár hosszú távolság megtételérõl van szó - mint egy szabad, eleven, harmonikus mozgású, hosszú lábú kutyától.  Itt szeretném megjegyezni, hogy Nyugat Európában az FCI- tag VDH (Verband für das Deutsche Hundewesen) és KFT (Klub für Terrier) a tenyésztésbõl kizárja a rövid lábúakat.

Egyebekben pedig, annak ellenére, hogy a Parson Jack Russell terrier nem tartozik az örökletes betegségekkel terhelt fajták közé, csak olyan kutyákat állíthatnak tenyésztésbe, amelyeket elõzõleg az ilyen betegségektõl (pl.: Patella Luxation - térdkalácsficam) különbözõ vizsgálatok alapján mentesnek nyilvánítanak.

Ahhoz, hogy Magyarországon egy egészséges, a Kennel Club és az FCI fajtaleírásának megfelelõ típusú, felépítésû állomány alakuljon ki, a tenyésztõknek ezt a példát kell követniük.

Lang Ferenc Brit Spirit Kennel
A képanyagot a szerzõ készítette

A Parson Jack Russell terrier (PJRT) részére elõírt vadászvizsgák (Németországban).

A vizsgák értelme és célja, hogy a PJRT-t elõkészítse késõbbi gyakorlati, tényleges vadászati feladatok végrehajtására, valamint, hogy rögzítsék a vizsgaeredményeket és azokat dokumentálják a tenyésztés számára. Ezért - a fajta vadászörökségének megõrzése érdekében -  arra kell törekedni, hogy legalább a fedezõkanoknak meglegyenek a vadászvizsgáik.

Az FCI standardja szerint ahhoz, hogy a PJRT a CACIB tenyészszemlék munkaosztályában indulhasson, két vadászvizsgával kell rendelkeznie.

Junghundprüfung (JP) / fiatal kutya vizsga   mint képességvizsga. Nyúlnyom, keresés, üres kotorékba bebujkálás, lövésállóság.

Bauprüfung (BP) / kotorékvizsga célja megállapítani, hogy a kutya dolgozik-e mûkotorékban. Csak ezután kerülhet sor a természetes kotorékmunkára.

Zuchtprüfung (ZP) / tenyészvizsga. Képességvizsga szõrmés- vagy tollasvad vonszalékkal hajtóvadászat, lövésállóság, lõtt kacsa elhozása a mély vízbõl.

Gebrauchsprüfung (GP) / munkavizsga. Teljesítményvizsga, vércsapamunka, fõ hangsúllyal a lövés utáni munkán, vízi munka, engedelmesség, helyben maradás, pórázon vezetés, hajtóvadászat.

Schweissprüfung (SwP) / vércsapavizsga. 1000 m-es mesterséges vércsapa 1/4 l vadvérrel, 3 éles fordulattal, 1 sebággyal, legkevesebb 20 órás késleltetéssel.

Verbandsschweissprüfung (VswP = Sw) A kutyának minimum 24 hónaposnak kell lennie.

Szövetségi vércsapavizsga. Vércsapa 20 és 40 órás késleltetéssel, 2 sebággyal, 3 éles fordulattal.

Elke Übermuth, Lang Ferenc vom Wietzenbruch Kennel  Brit Spirit Kennel.

Összefoglalás:

A világon egyre több ember fedezi fel a Parson Jack Russell terriert mint családi kutyát. Méretei, utánozhatatlan humorérzéke és komikuma rengeteg barátot ennek a kis, barátságos kutyának szerez. Kiemelkedõ intelligenciája, futó- és ugróképessége, bátorsága, temperamentuma és kitartása rendkívüli kutyává teszik. Különleges tulajdonságai közé tartozik könnyelmû természete is. A Parson Jack Russell terriert különösen gyermekbarát fajtaként tartják számon. Ugyanúgy szeret tombolni, ugrándozni és játszadozni, mint a gyerekek. Alkalmazkodóképes, egészsége szinte megtámadhatatlan, és 15 éves kor fölött is fitt tud maradni. Vadászerényeit elsõsorban a kotorékban rókákra vadászva csillogtatja, de a föld fölött is bizonyítja sokoldalú hadrafoghatóságát. Kitûnõ apportõr, kifejezett vízimádatának és jó orrának köszönhetõen pedig felbecsülhetetlen vadásztárs.