A legtöbb kaukázusit őshazájában ma is aktív munkakutyaként használják. A kau nagytestű, dús szőrzetű, rendkívüli fizikai adottságokkal rendelkező kutya. A fajta bátorságát plasztikusan mutatja, hogy még egy medvével szemben, sem mutat félelmet. Juhászok a kaukázus lejtőin szívesen használják a nyájaik őrzésére, tehát a nevével ellentétben nem a terelésre. Semleges területen a kaukázusi, soha nem támad, kivéve, ha a gazdáját veszélyben érzi. Idegenekkel szemben bizalmatlan, és távolságtartó. A legtöbb kaukázusi, a gyerekekkel szemben jól viselkedik, azomban tudtára kell adnunk, hogy a nála jóval kisebb gyerekekkel szemben ne fitoktassa erejét. Ezt ő rövid úton tudomásul veszi, és be is tartja, ettől függetlenül soha ne hagyjuk felügyelet nélkül őket. Pici korában meg kell kezdenünk a szocializációt. Minél több fajtársával és számára idegen környezettel kell megismertetnünk. Az első felületes benyomásunk az lehet róla, hogy makacs, és önfejű kutya. Ennek kissé ellent mond, hogy könnyen képezhető. A reábízott javakat, harciasan őrzi, nem javasolnám senkinek, hogy a felügyelete alatt lévő területre engedély nélkül betegye a lábát. Megtévesztő lehet, hogy napközben csak heverészik, de higgyék el, a legkisebb neszre is reagál. Nem kis testi erejét latba vetve a betolakodó nyomába indul. Mivel a természetes ellenségei éjszakai életet éltek, ezért ő maga is éjszaka a legaktívabb. A kaukázusi méreteit meghazudtolóan fürge, és aktív kutya.